Egy szál a jövőből

2.rész

Sango és Miroku meg könnyebbültek amikor megtudták h a kisbaba Kagomenál volt, de egyikük sem tudta h került oda. Inuyasha szomorúan nézett maga elé, még az ételt sem kívánta.

-Inuyasha kérlek egyél valamit – mondta neki kedvesen Kagome.

-Nem, hagyjál – válaszolta mogorván Inuyasha

-Rendben - és vissza ment Sangohoz – Sango figyelj rám, maradjatok itt nekem el kell mennem tudom h hol vannak a kisbaba szülei… -mondta és elment

-Rendben, de Kagome vigyázz magadra és a kicsire kérlek – szólt Sango

-Ok, vigyázok – és ment tovább, oda ért a tóhoz, ám meglepte az a látvány amit látott, Kikyou és az a nő aki vele beszélgetett ott álltak, és várták őt.

-Kagome, add ide a gyereket – mondta neki Kikyou, és megpróbálta elvenni tőle.

-Nem, nem adom senkinek, ő velem marad – és visszahúzódott, de a nő rá nézett és így szólt.

-Kagome, jobb lesz hogy ha Kikyou vigyázz rá mostantól, te nem vagy képes őt megvédeni, ő nem a tiéd mostantól – és Kikyoura nézett

-Kagome, add ide – és kitépte a kicsit a kezéből, aki felébredt és azonnal sírni kezdett, Kagome vissza akarta szerezni de nem tudta, Kikyou a nő felé fordult és így szólt – Tüntesd el ezt a lányt az életünkből, nem akarom h megváltozztassa a jövőnket – és elment

-Kagome, halottad azt, amit Kikyou mondott, te mostantól soha többé nem térhetsz ide vissza, soha többé, ezért vissza viszlek a világodba, és azt fogod hinni h csak álmodtad, szép utat – és elvitte a kúthoz, és beledobta.

-Neeee – tiltakozott a lány de már késő volt, Kagome a saját ágyában ébredt fel, álomnak hitte ezt az egészet, úgy ahogy az a nő megmondta, nem értette, ilyen hosszú álom? Hogy lehet? De rájött, ez nem álom volt, ez a valóság, visszaküldték, de ő most visszamegy. Azonnal felöltözött és szaladt is a kúthoz, de a kút le volt fedve, nem tudott vissza menni. És még az égkövek sem voltak nála. Szomorúan visszabaktatott a házba, és Inuyasha jutott az eszébe aki már biztos keresi őt.

Eközben Kikyou oda adta Inuyashának a gyereket.

-Inuyasha vigyázz rá te, ez a gyerek téged és engem illett, neveld fel – és elment, de Inuyasha nem értett semmit az egészből, és Kagomera gondolt hol lehet, hogy hogy Kikyounál volt a gyerek.

-Kikyou hol van Kagome ? – kérdezte ilyedten

-Elment, örökre, megváltoztatta a jövőt, de én most visszaalakítom – szólt.

-Mit változtatott meg? – kérdezte Inuyasha

-Ez a gyerek, ez az én gyerekem kell h legyen és a tiéd, és a jövőben ehelyett az övé és a tiéd… - mondta – de én ezt nem hagyom – és elment

-Kikyou… Kagome… -mondta.

Inuyasha oda vitte Sangohoz a kisbabát.

-Sango , kérlek vigyázz rá, mindjárt visszajövök. – mondta és el is szaladt.

-Nah kicsike te már megint rám maradtál? Hmm de most ne szökj, meg kérlek – kacsintott Sango.

Inuyahsa futott úgy ahogy a lába bírta, futott a kúthoz, futott h megkeresse Kagomet, de mikor odaért a kútba egy nagy fa volt, és be volt nőve gazzal. Megpróbálta kiszedni a fát, de nem ment, több erőre volt szüksége. Elő vette a tessaigat és lecsapott vele, de még a tessaiga sem tudta ketté vágni a fát. Inuyahsa megijedt, h többé nem láthatja Kagomet, h nem mondhatja el neki mi történt , hogy megtudta h az a gyerek az ö közös gyermekük.

-Inuyasha, mit csinálsz? – kérdezte Miroku

-Kagome vissza ment a világába, és nem tudom ki venni ezt a fát, nem akar sikerülni, de beszélnem kell Kagomeval most rögtön – hadart Inuyasha.

-Hm értelek, gyere, segíts nekem, csináljunk egy kis varázslatot. – mondta és oda ment a fához, és elkezdett hadarni.

-Hm ezt valami különös varázslat fogja…. nem tudom megtörni – mondta Miroku

-Ah… mit csináljak? – kérdezte aggódva Inuyasha

-Nem tudom, de menjünk oda Sangohoz mert, aggódom érte…

-Rendben – és vissza mentek Sangohoz, aki már lefektette a kicsit aludni és finom vacsorát főzött a fiúknak.

-Nah miujság? – kérdezte érdeklődően – Kagome mikor jön vissza?

-Nem tudjuk – válaszolt Inuyasha – Itt valami nagyon furcsa történik… valami nem stimmel…

-Miért ? –kérdezte Miroku és Sango

-Mert Kikyouval beszélgettem ma délután… és olyasmit mondott h Kagome megzavart mindent, mert ennek a kicsinek az övé kell h legyen meg ilyenek… meg h Kagome tehet mindenről mert a jövőben ő a gyerek anyja és nem Kikyou…. nem értem… - mondta Miroku

-Hm.. ez érdekes… viszonylag Kagome megzavart mindent azzal h ide jött az ő idejéből… és evvel megbolygatta a jövőt… Hm de most meg nem tudjuk h hogy hozzuk vissza…

-Hm igen… de Inuyasha igazából itt rajtad múlik minden… mert h ha nagyon akarod vissza tudod hozni Kagomet… csak akarnod kell… de viszont itt az is el kell döntened h Kikyou vagy Kagome… - mondta Sango

-Hm … ah – sóhajtott Inuyasha

-Nem hm meg ah hanem válasz és minél gyorsabban mert itt a jövőről van szó… - mondta Sango mérgesen

-Bocsássatok meg, most el kell mennem – mondta Inuyasha , és elsétált.

-Szerinted kit fog választani? – kérdezte Miroku

-Nem tudom, de akár kit választ a szíve szerint döntötte és boldog lesz vele… bár nem tudom h, ha Kikyout választja mi lesz… mivel ő már halott – mondta, és lehajtotta fejét.

-Hát igen, igazad van, gyere, nézzük picit, az eget – mondta Miroku és átölelte Sangot.

Eközben Inuyasha gondolatai szárnyra kaptak. ”Mi lehet most Kagomeval? Mit csináljak? H döntsek? Kikyou vagy Kagome? De szegény Kagome biztos egyedül érzi magát” sóhajtott szomorúan… és a fejében egy szó forgott egész végig egy név, és semmi másra sem tudott gondolni „Kagome” Neve jutott ez eszébe… és sehogy sem bírta kiverni a lányt a fejéből.

De végül döntött, Kagomet választotta. És fogta magát és vissza sietett Mirokuhoz, és Sangohoz.

-Hol a baba? – kérdezte gyorsan

-Ott alszik, miért? – kérdezte Sango

-Mert, el kell mennem, nemsokára jövök… - és fogta magát és elfutott a kúthoz. Elvitte oda a kisbabát és vele együtt próbálta eltüntetni onnan a gazokat és a fát… ami behálózta a kutat.

A kisbaba szemét behunyta és mintha kívánt volna valamit, egy szempillantás alatt eltűnt minden gaz ami hátráltatta az átjutást Kagome világába. Inuyasha fogta szorosan a kisbabát, és bele ugrott a kútba. S végül megérkezett.

Kagome az ágyán ült és merengett a gondolataiban, „jaj Inuyaha mi lehet veled? Hol vagy? Jól vagy-e?” gondolta magában Kagome. Inuyasha futott, rohant, sietett Kagomehoz. És mikor benyitott a szobájába meglepődött h Kagome mozdulatlanul ült. Ám de ekkor felpillantott.

-Inu…yasha – mondta , de ekkor már ott állt Inuyasha előtt. Kezébe vette a gyereket és Inuyashára nézett.

-Kagome… fogd meg… vigyázz a gyerekünkre – mondta és a kisbabára nézett.

-Mi? Honnan veszed? – tudakolta a lány

-Ne aggódj semmi felől, már itt vagyok és soha többé nem, hagylak el titeket – mondta és megcsókolta.

-Inuyasha vigyázzunk rá, amíg még tehetjük, rendben? – kérdezte

-Rendben, de most gyere, vissza kell mennünk – mondta

-Rendben – bólintott Kagome.

Avval fogták magukat és visszamentek a kúthoz, beleugrottak és máris Inuyasha világában találták magukat. Inuyasha és Kagome kézen fogva, Kagome egyik kezében a kisbabával mentek vissza. Mikor oda értek Miroku és Sango nagyon meglepődött, nem gondolták volna h ilyen gyorsan sikerül vissza hozni Inuyashának Kagomet.

-Kagome , végre – mondta Sango

-Már nagyon hiányoltunk – szólt Miorku

-Köszönöm, de most van egy kis dolgunk, készüljetek, ti is kelletek hozzá – mondta

-Rendben – Sango azonnal felöltözött másik ruhájába, és készen állt mindenre

Kagome is felvette íját és a kisbabát is jól betakarta, és a kezébe vette.

-Gyertek, a tóhoz megyünk – mondta

Elindultak, de igazából még Sango se meg Miroku sem tudta h miről van szó, de közeledtek a tóhoz. Oda érkeztek , és megjelent az a nő, aki Kikyouval együtt Kagomet vissza küldte a világába.

-Mit keresel te itt? – kérdezte meglepetten

-Jöttem, azért ami engem illett a gyerekemért – mondta Kagome és Inuyasha oda állt mellé

-A gyerekünkért – és Kagomera nézett

-Hahaha – nevetett – a ti gyereketekért? Hát az nem lesz könnyű, a jövő már megvan változtatva, és nem tehettek semmit ellene – mondta

-De – mondta Inuyasha – te nem tudsz semmit a jövőről, úgy ahogy én sem és senki

-Most megfizetsz Kagome , meghalsz – mondta – Én tudom mi a jövő én vagyok maga a jövő és most meghalsz, Támadás – és avval el is indította csatlósait , akik rögtön Kagomera és a kisbabára vetették magukat. De Inuyasha visszavágott Kaze nou Kizu és megvédte kis családját.

-Köszönöm Inuyasha – mondta – De most te halsz meg, megfizetsz minden bűnödért és még nem is én foglak megölni, hanem te saját magadat

-Mivel? – mondta – Mit képzelsz te magadról? –kérdezte

-Én? Csak azt h van egy erős fiam gyermekem aki mindenre képes azért h én legyek az anyja – mondta és felemelte a kisbabát, elvakító fény keletkezett, mindenkit elvakított, és a kisbaba eltünt a nővel együtt.

-Kagome, hol van? – kérdezte

-Nem tudom – és Kagome összeesett

-Kagome… - és Inuyasha oda szaladt hozzá

-Inu…yasha… a kisbabánk jól van… nyugodj meg… álmomban találkoztam vele… legyőzte.. de még nincs vége… Kikyou még… nem tudja… és keresni fog téged…és a picit… meg kell neki mondanod…

-Rendben – mondta – De most ne törődj semmivel , csak búj hozzám – és avval átölelte, és magához szorította.