A hűség ereje   “Mamoru?”-szólt az aranyhajú lány, és jobban odatapadt szerelme oldalához. A férfi ránézett a mellette lévő lányra, és várakozóan figyelt. “Tudod... –kezdte halkan a fiatal lány. ... azon gondolkodtam ...hogy mi lett volna akkor... ha...”-ekkor szemei gyanúsan felcsillantak, majd amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan foszlottak is el. Felsóhajtott. “Ó, Mamoru! Olyan nehéz kimondani.” “De én Usám! Hisz ha nem mondod meg, akkor hogyan tudjam meg mit szeretnél mondani? Hm? “– tréfálkozott a fiú, és gyengéden átölelte a lány derekát. “Mamo-chan! Szeretlek! Mindenkinél jobban!” “Én is szeretlek Usagim! És soha ,senki már nem választhat el tőled engem! “Még ha másba is szeretnék bele?”- kapta fel fejét hirtelen Usagi, de gyorsan vissza is húzta. “Hogy micsoda?”- értetlenkedett a fekete hajú srác. “Miket beszélsz Usagi? Talán már nem szeretsz engem?!” “Dehogynem szeretlek! Csak...” “Mi az a csak...?” “Hát... csak mi lett volna, ha nem téged hanem Seiyát választottam volna? Akkor vajon boldog lettem volna?” “De Usagi-chan!”- mosolyodott el Mamoru. “Én mindig szerettelek volna.”- majd a lány állát maga felé fordította, és mélyen belenézett igaz szerelme gyönyörűséges kék szemébe. “Mond meg az igazat. Usagi feszülten hallgatta az előtte álló férfit, és várakozóan figyelt. “Szeretsz engem Usagi-chan? Mond meg őszintén!” „Ó, Mamoru… Hát persze hogy szeretlek!” –mondta könnybe lábadt szemekkel a leány. Utána átölelték egymást szorosan , és Usagi halkan szerelme fülébe suttogta. – „Féltékeny vagy?” „Ugyan kire?” – mondta kis tréfálkozással a hangjában Mamoru. “Hisz nemrég bizonyítottad be... hogy mennyire szeretsz engem... és szerelmünkben már csak egyvalamit hiányolok.” “Micsodát?” – érdeklődött Usagi. “Emlékszel még mit adtam neked szerelmem zálogaként, mielőtt elmentem?” Usagi bal kezét felemelte, és hosszan megnézte a rózsaszín szíves ,körül fehér színnel fonott gyűrűt. “Igen.” –mondta alig hallhatóan. Ebben a pillanatban a szökőkútból éppen víz csapott elő. A nyári melegben a szivárvány gyönyörűen hatott a környezetre. És mintha a szerelem hulláma egyszerűen előtört volna. “Úgy szeretlek én Usagim! Mindenkinél jobban!” Ajkuk lágyan összeforrt, és a lány még suttogott valamit, mielőtt elmerült volna ebben a végtelennek tűnő percben. “Hát jól döntöttem! Az igaz szerelem győzött, a hamis pedig elmúlt. Most már biztos vagyok benne!” Belenéztek egymás szemébe, és a szerelmes láng soha nem kialvó fényével a lelkükben, újra megcsókolták egymást. Ez a szenvedéllyel teli csók, újból zálogát adta annak, hogy az igaz szerelem , örökkön-örökké megmarad! És Usagi és Mamoru szerelme, az idők végezetéig, s még a halálon is túl, az marad ami mindig is volt: egy mindent elsöprő, nagy-nagy szerelem! Ez a hűség ereje! És a jutalma sem marad el... VÉGE