Szép napra ébredt a kis csapat; Inuyasha a félszellem, Kagome a diáklány, Sango a szellemirtó, Miroku a szerzetes és Shippo a kis rókaszellem. Eleinte úgy tűnt átlagos nap elé néznek, reggel elindultak újabb ékkőszilánkokat keresni. Az úton a félszellem és a diáklány állandóan veszekedett, de inkább saját magukkal. Nem voltak tisztában a másik érzelmeivel, de még a sajátjuk ellen is küzdöttek. Hát igen, Inuyasha szerette Kagomét, de nem merte bevallani magának, félt, hogy ha bevallaná, akkor Kikyo emléke ellen vétene. Valamikor szerette Kikyot, a papnőt, de az már régen volt. Még se tudott szabadulni az emlékétől, hiszen egy boszorkány visszahozta őt az élők közé. De teste csak porból és agyagból lett összerakva, lelkének csak egy darabkája él benne és az a fiú iránt érzett gyűlölet, a többi lelket csak elrabolta. Mégis Inuyasha ahányszor ránéz, a régi papnőt látja, az elvesztett szerelmét. Kikyo igazi énje a reinkarnációjában Kagoméban él, mégis a két lány nagyon különbözik.

Kagome is szerette Inuyashát, de ő azt hitte Kikyo fontosabb nála.

Sango mint mindig Mirokunak próbált egy kis jó modort tanítani, ezt a szerzetes arcán lévő piros kézlenyomat is jól mutatta.

Shippo Kagome bicajának a kosarában aludt Kirarával, vagy játszottak.

Délután megálltak egy tónál. Amíg a fiúk elmentek tűzifáért Sango és Kagome úgy döntöttek fürdenek egyet. Éppen neki láttak volna a tervük megvalósításához, amikor egy 17 év körüli fiú jelent meg.

- Segítsenek, kérem, segítsenek rajtam – mondta és hirtelen elesett. A lányok odarohantak hozzá, hogy megnézzék mi a baja. A fiú még magánál volt.

- Mi a baj? – kérdezték.

- Segíts, kérlek, segíts nekem – kérte az idegen Kagométól.

- Segítek, de mi a baj?

A fiú lassan felült, odahajolt Kagoméhez és megcsókolta. A lány nem értette, de nem tudott rákérdezni, mert elájult.

Sango értetlenül figyelte az eseményeket. Majd miután barátnője elájult, az idegent kereste, de az eltűnt, olyan hirtelen, ahogy jött.

Akkor érkeztek meg Inuyasháék is, amikor a fiú megcsókolta Kagomét. A félszellem szeme elkerekedett, majd dühös lett. Szét akarta tépni a fiút, de az már nem volt sehol. Ekkor vette észre, hogy Kagome eszméletlenül fekszik.

Miroku odament Sangoékhoz, de a félszellem még mindig csak egyhelyben állt. Majd ő is oda ment. Szemében egyszerre csillogott a szomorúság és a gyűlölet.

„Ha, a kezeim közé kerül az a halandó… De miért… Mi történt, amíg nem voltam itt?”

Kételyeinek hangot is adott:

- Sango mi történt az előtt, hogy Kagomét megcsókolta az a halandó?

A többiek észrevették barátjuk csöndességét, most már értették. Attól is féltékeny volt, ha valaki (történetesen Kouga) asszonyának nevezte a lányt.

- Nem tudom, segítséget kért, és Kagome azt monda segít. Utána megcsókolta őt, majd eltűnt. Kagome meg elájult.

Mindenki Kagomét nézte.

„Szegény Kagome.”

„Mi történhetett vele?”

„Ki lehetett az?”

„Ha, a kezeim közé kerül!”

Ekkor hirtelen felébredt a diáklány.

- Mi történt? Mi ez? Ki volt az?

- Kagome jól vagy? – kérdezte Inu.

- Igen, azt hiszem.

- Ki volt az a fiú?

„Jaj ebből megint veszekedés lesz” –hangzott Kagome fejében Shippo hangja.

- Kagome de jó hogy magodhoz tértél! Nincs semmi bajod?- szaladt a lányhoz Shippo.

- Nincs.

- Kagome légy szíves válaszolj – vágott közbe Inu.

-Nem tudom.

- De akkor miért hagytad, hogy megcsókoljon?

„Miért veszekednek mindig, és Miroku miért fogdossa a fenekem?”(Sango)

- Miroku! – hallatszott Sango hangja.

Puff

„Miért pofoz fel állandóan, nem értem, én csak közeledni próbálok.”(Miroku)

- Kagome, figyelsz te rám egyáltalán!

- Mi?

- Miért hagytad, hogy megcsókoljon?

„Olyan furcsán viselkedik, talán beleszeretett abba a jött-mentbe.”(Inuyasha)

„Mi történik velem? Annak a fiúnak biztos köze van hozzá. Meg kell keresni, hátha tud segíteni”(Kagome)

 - Gyertek, meg kell keresnünk azt az idegent.

- Miiii? –kérdezték a többiek.

- Kagome, ezt nem gondolod komolyan? Ennyire hiányzik már most?

- Valamit meg kell, tudjak, és csak ő segíthet.

- Remek jön egy srác, és te már rögtön loholsz a nyomába!

A többiek csak nézték őket. Veszekednek megint. Kagome újból hangokat hallott, de most nem törődött velük, mérges volt.

- Inuyasha fek…-ekkor meghallotta Inu gondolatát.

„Tudhattam volna, hogy ez lesz belőle, mindig a földre kerülök. Talán élvezi is, hogy ezt teheti velem. Mit akarhat attól a fiútól, talán tényleg szereti? Várjunk, nem vagyok a földön, miért nem mondta ki? Miért néz rám így?”

A többiek csak néztek. Kagome nem mondta ki a lealázás igéjét, csak csodálta a félszellemet.

„Mi van Kagoméval? Nem szokott ilyen lenni, vajon mi változott?” (Inuyasha)

„Hátha végre most megbékélnek”(Shippo)

„Menj oda hozzá Inuyasha” (Miroku)

„Gyerünk, tegyetek már valamit. Miroku ez nem lehet igaz! De most nem zavarhatom meg őket”(Sango) - Így hát a szerzetes akkor nem lett megleckéztetve.

Kagome megfordult és a közeli erdő felé vette az irányt.

- Kérlek, most hagyjatok egy kicsit magamra!

„Mi van most vele? Hova megy? Valami rosszat tettem?”(Inu)

- Kagome várj!

- Hagyjatok egy kicsit magamra.

Ezzel bement az erdőbe, nyugalomra vágyott. Egy ideig mindenki mozdulatlanul állt.

Puff

- Szerzetes, te sosem javulsz meg.

- Utána megyek – mondta Inu.

- Ne inkább majd én, amit mondott leginkább neked szólt. Majd én kiderítem mi a baja.

Ezzel Sango is eltűnt a fák mögött. A fiúk meg ott maradtak Shippoval.

A szellemirtó hamar utolérte Kagomét. A lány egy fa tövében ült és merengett. Mivel nem akarta megzavarni megállt távolabb.

„Mi lehet vele?”

- Sango, hogy-hogy te jöttél?

- Inuyasha akart, de azt mondtam neki, hogy maradjon.

- Jó.

- Mi a baj?

- Azt hiszem hallom a gondolatokat.

- Miiiii???

„Az lehetetlen.”

- Nem az.

„De hogy lehet. Talán az a fiú tette. Lehet, hogy az jelentette számára a segítséget, ha átveszik a terhét. Szegény Kagome!”

- Valahogy csak elbírok vele, de meg kéne keresni.

- Mi van, ha nem találjuk meg?

- Nem tudom.

Még egy kicsit beszélgettek, de ez egy külső szemlélő számára elég szokatlan lehetett volna. A szellemírtó sokszor meg se szólalt, ilyenkor Kagome a gondolatban feltett kérdésekre válaszolt.

„Vissza kéne menni, Miroku már biztos aggódik.”

- Kagome mit mosolyogsz?

- Mindegy menjünk vissza. De kérlek, ne mondd el a többieknek.

- Jó.

A fiúk már tényleg nyugtalankodtak, hiszen már kezdett sötétedni.

„Hol lehet Kagome? Vajon haragszik rám? Remélem nem esett baja!” (Inu)

„Hogy lehet ilyen Inuyasha, mindig magára haragítja Kagomét. Pedig szereti, meg kéne mondania neki.(Shippo)

„Sango után kéne menni, nehogy valami szellem megtámadja.”(Miroku)

„Hol lehetnek ennyi ideig? Utánuk megyek.”(Inu)

Éppen elindult, amikor megérezte Kagome illatát.

„Na végre jönnek.” (Inu)

A félszellem letelepedett a tűzhöz.

„Inuyasha megnyugodott egy kicsit, biztos érzi a szagukat” (Miroku)

„Nem értem Inuyashát” (Shippo)

- Sziasztok – hallották Kagome hangját.

A kis rókaszellem, mint mindig a lány nyakába ugrott. Mindenki megnyugodott, kivétel Inuyashát. Benne még mindig motoszkált egy kérdés:

- Miért akarod megkeresni? – nem vádlón kérdezte, csak kíváncsi volt az okára.

Kagome hiába számított a kérdésre, de most nem tudta mit mondjon. Nem akarta megbántani a fiút, viszont az igazságot se akarta elmondani.

„Megint kezdi”(Shippo)

„Mondd el neki!”(Sango)

„Mért nem válaszol?”(Inu)

„Sango ha tudnád mennyire, szeretlek” (Miroku)

- Valamit szeretnék megtudni, de ráérünk még – védekezett Kagome. – Most megyek aludni, fáradt vagyok.

Azzal lefeküdt, de nem sikerült álomba ringatnia magát.

„Mi lehet vele?” (Inu)

„Biztos tényleg fáradt” (Shippo)

„Együnk valamit. Végre Sango itt van!”(Miroku)

„Sajnálom. Biztos nehéz lehet neki, de el kellene mondania a többieknek. Főleg Inuyashának, nagyon félti Kagomét. Kíváncsi lennék, miért nem mondja el?”(Sango)

- Sango mit mondott Kagome?

- Hát…

„Most mit mondjak?” (Shango)

- Nem mondta meg, mi van vele. Lehet, hogy neked kéne beszélni vele.

„Biztos haragszik rám.”(Inu)

„Lehet, hogy meg kéne, mondjam neki?”(Kagome)

Nem sokáig beszélgettek, de Kagoménak már kezdett fájni a feje. Aztán lassan a többiek elaludtak, csak Inuyasha volt fent.

„Vajon haragszik?”

„Miért nem akarja elmondani mi a baj?”

„Talán megbántottam, csak tudnám mivel.”

- Inuyasha miért nem alszol? – ült fel.

- Csak gondolkozom. Mi a bajod? Ne mondd azt, hogy semmi, látom rajtad, hogy valami bánt.

„Mondd el neki!”(Sango)

- Ha nagyon szeretnéd, elmondom…

- Na.

„Végre” (Sango)

- Ne itt. Gyere.

Mondta és besétált az erdőbe.

- Jó.

„Hajrá Inuyasha”(Miroku)

- Sango, ha akarod elmondhatod Mirokunak – szólt még hátra a lány.

Az erdőben Kagome leült egy fánál, majd a félszellem is mellé telepedett.

- Nem haragszom rád.

- Akkor mi a baj?

- Túl sok hangot hallok.

„Mi?”

- Jaj ne értetlenkedj már!

„De én nem mondtam semmit.”

- Tudom.

- Te tudod, mit gondolok? Mióta?

„Az a fiú.”

- Valószínűleg. Érted már?

- Igen.

- Bocs, hogy nem akartam elmondani.

- Semmi baj.

Másnap reggel útnak indultak, hogy megkeressék az idegent. De az egyszerűen eltűnt.

„Nem találom, nem érzek semmit.” (Inu)

„Mit csinál Inuyasha úrfi?” (Mioga)

- Mioga te hogy-hogy itt vagy? –szólalt meg Kagome.

- Én csak erre kóvályogtam.

„Fura hogy észrevett, pedig még nem is ittam belőle.” (Mioga)

- Mioga tudsz valamit a gondolatolvasásról? – kérdezte Inu.

- Igen. Azt mondják, hogy vannak lidércek, akik értenek ehhez. Ezek a lidércek bármilyen alakot fel tudnak ölteni, sokan közülük átadják embereknek a tudásuk, hogy végre köddé válhassanak.

- És az emberekkel mi történik?

- Belehalnak a gyengébbek, beleőrülnek az erősebbek, vagy elzárkóznak másoktól. De ha túl sokan vannak körülöttük, úgy kb. húszan, akkor az erősebbek se bírják

Mindenki Kagomét nézte, de ő nyugodtnak látszott.

„Ez nem történhet meg”(Sango & Miroku)

„Szegény Kagome”(Shippo)

„Ez nem lehet. Én nem bírom ki, ha történik vele valami.”(Inu)

„Most már értem.”(Mioga)

- Sajnálom, talán Kaede tud segíteni.

- Akkor menjünk minél hamarabb. Gyere Kagome.

- Én Kagomét nem vinném. A faluban túl sokan vannak.

- Majd én elmegyek – mondta Sango.

- Elkísérlek – vállalkozott rögtön Miroku.

- Jó, de siessetek.

Így hát Mirokuék Kirarával együtt eltűntek a magasban.

- Figyelj, Kagome, nem lesz semmi baj. – mondta Shippo

„Remélem.”(Shippo)

- Nem lesz, ne félts.

Kagome Inuyashát figyelte.

„Remélem, sietnek. Nem akarom Kagomét elveszíteni.”

A lány odament Inuhoz, és a szemébe nézett.

- Nem fogsz.

A fiú átölelte, majd meg akarta csókolni. De Kagome elfordította a fejét és kibontakozott az öleléséből.

„Valamit elrontottam?”(Inu)

„Végre megbékélnek.”(Shippo)

- Ne haragudj… Fáradt vagyok. Shippo emlékszel arra, hogy melyik bogyó altatóhatású?

- Igen.

- Hozz néhányat.

- Jó.

Shippo hamar visszaért a bogyókkal. Odaadta őket Kagomének, aki szinte rögtön elaludt.

Eközben a csapat másik része a levegőt szelte át. A falut gyorsan megtalálták, itt már nem volt nehéz dolguk.

- Kaede!

- Üdvözöllek, Sango. A többiek hol vannak?

Sango gyorsan elmesélte, mi történt. Pár percen belül már visszafelé tartottak.

A nap már lefelé himbálózott az égről, amikor a lány ébredezni kezdett.

 „… Mennyivel másabb, mint Kikyo.

Kagome mindig itt volt velem, mindig segített. Bármit tettem vagy mondtam, ő bízott bennem.

Ápolta a sebeimet.

Sírt miattam…

Jaj Kagome.”(Inu)

Ekkor vette észre, hogy a másik már fent van.

- Jól vagy?

- Igen.

 „Végre felébredt. Nagyon unatkoztam.”(Shippo)

„Érzem, itt van nem messze. Most magammal viszem a barlangba.”

Kagome meglepődött, először nem tudta ki az.

- Kouga.

- Mi? – kérdezte Inu.

„Hogy jutott eszébe az a bolhás dög?”(Inu)

Kagoménak nem jutott ideje válaszadásra, mert megjelent Kouga, a farkas szellem.

- Szia Kagome.

- Szia.

- Mit akarsz itt? – szólalt meg Inuyasha.

„Ez a palota pincsi is itt van.”(Kouga)

- Nem hozzád jöttem, hanem Kagoméhoz.

„Gondoltam”(Inu)

- Hagyd békén őt!

„Nem épp a legjobbkor jött Kouga”(Shippo)

- Nekem egy korcs ne dumáljon.

- Hagyjátok már abba! – fakadt ki Kagome.

- Kagome szeretnék veled beszélni, egy csöndesebb helyen. Jössz?

Nem várta meg a lány válaszát. Mielőtt Inuyasha reagálhatott volna, felkapta és elszaladt vele.

- Kagome! – hallatszott még Shippo kiáltása.

A félszellem odaszólt a kis rókának:

- Várd meg Sangóékat, én addig visszahozom Kagomét.

- Inuyasha, ne menj még, ott jönnek – mutatott az ég felé. Kirara ekkor kezdett ereszkedni.

- Inuyasha! Kaede szerint van megoldás arra, hogy ne Kagome hallja a gondolatokat- kiabált le Miroku.

-Jó, hozom Kagomét.

Kouga a klánja barlangjába vitte Kagomét. Ami épp nem volt csendesebb hely, mint Inuyasha mellett, de itt mindenki tisztelte, hiszem ő volt a klán vezér. Abban reménykedett, hogy meg tudja győzni a kiválasztottját, hogy maradjon vele.

„Megjött Kouga…”

„Jé itt van az úrnő…”

„… te ostoba…”

„… halandót választott…”

- Kagome maradj velem. Annak a korcsnak úgy se kellesz másra, csak ékkőgyűjtésre.

Szegény farkas nem tudta, hogy szavai elvesznek a sok gondolat között, amit Kagome hall.

„… hús… vér…”

„… vele?”(Kouga)

„Mi van?”

„Azok a szép szemek…”

Sok volt ez egy halandó számára, még ha az akarat ereje olyan nagy, mint Kagoménak. Több száz farkasszellem „hangja” miatt a lány elájult.

Inuyasha már vagy két órája rohant, nem állt meg pihenőt tartani. Oda kellet érnie, mielőtt túl késő lenne. Szerette Kagomét, bármenyire próbálta titkolni. Amikor Kikyo egy fához szögezte, nem hitte, hogy lesz olyan, aki miatt újból lángra lobban a szíve. Nem tudná elviselni, ha őt is el kéne vesztenie. Ahhoz túl régóta vannak együtt. Akkor is nehezére esik elereszteni a lányt, ha csak haza megy. Ha nincs vele túlságosan elveszett.

Már rég sötétség borult a tájra, de ő csak ment eltéríthetetlenül. Aztán ismerős szag csapta meg az orrát, egy szag, amit ezer közül megismerne. Volt kedveséé, Kikyoé.

- Kikyo!

- Igen Inuyasha.

- Mit keresel itt?

- Téged, szerelmem. Gyere velem a pokolba. Legyünk örökre együtt.

A félszellem tudta, hogy most döntenie kell. Vagy Kagome vagy Kikyo.

- Kikyo nem lehet.

- De hát miért, te szeretsz. Tudom.

- Az már régen volt. Most is szeretlek, de már nem úgy.

- Kagome, igaz?

- Igen.

- Furcsa, hogy a reinkarnációm több mindent elért, mint én. Olyanná tett amilyenné én akartalak.

- Ez nem teljesen igaz. Te azt akartad, hogy ember legyek. De Kagome így szeret. Ő megértette velem, hogy nem a tiszta vérűség számít. Hogy ahhoz, hogy erős legyek, nem kell, démonná váljak. Most mennem kell.

Kouga nagyon aggódott „asszonyáért”. Nem sikerült magához téríteni. A lány egész testében remegett. A klán tagjai közül senki se tudott segíteni. Éppen kezdett fel hagyni a reménykedéssel, amikor Kagome megszólalt:

- Nem, nem, nem akarom.

- Kagome!!! – rohant oda hozzá a klánvezér.

- Inuyasha?

- Nem Kouga –mondta szomorúan, bántotta, hogy a lány nem rá számított.

„Mit vártam, hisz tudtam, hogy őt szereti.”

- Mi a baj? –kérdezte aggódva.

- Látni akarom Inuyashát, ő segít – mondta, majd újból elájult.

A farkas tudta, ha nem teljesíti a lány kívánságát, akkor lehet, hogy itt hal meg. Az ő birodalmába, azon a helyen, ahol ő uralkodik mindenek felett. De hatalmas féltékenység volt benne a szánalmas „korcs” miatt. Nem is alaptalanul. Egy biztos, Kagomét így is – úgy is elveszíti.

Inuyasha hajnalban találkozott Kougával, aki a vállán cipelte a lányt.

-Te mit keresel itt? – csodálkozott Inu.

- Téged kért – azzal odaadta Kagomét a riválisának és elviharzott.

A páros dél körül ért oda Kaedéékhez.

- Itt vagyunk – mondta, majd letette a lányt Inu. – Mit kell, tegyek? –fordult az anyóhoz.

- Átveheted tőle ezt a terhet.

- Hogyan?

- Biztos ezt akarod?

- Biztos!

- Jó. Ahogy megkapta, úgy átveheted.

Mindenki a félszellemet nézte, ahogy odament Kagoméhez. A gondolatolvasó már ébren volt, hallotta mit beszéltek.

- Inuyasha –hangja erőtlenül csendült– ne tedd. Nem akarom, hogy miattam szenvedj!

De a fiú hajthatatlannak látszott, már döntött. Megteszi.

- Fekszik!

Mind hiába, a hanyou felállt.

A diáklány szeme könnyes volt, legszívesebben elfutott volna, de még felülni se bírt.

- Fekszik!

Hiába.

- Kérlek ne tedd!

- Szeretlek – mondta Inuyasha neki, és megcsókolta.

A hangok elmúltak, a kutya szellem fiánál elő se jöttek.

Kagome szerelme ölében ült és Kaedét faggatta:

- Nem értem, Inuyasha miért nem hall hangokat?

- Tudod, Kagome a szerelem mindent legyőz!

A két szerelmes összenevetett, majd megcsókolták egymást.

Vége